In memoriam Major Jenőné, Terike

Közeledik a pedagógusnap, és ilyenkor számba vesszük, kik voltak elődeink, kik vagyunk még együtt. Sajnos megint hiányzik valaki. Major Jenőné, vagy ahogyan mi, volt kollégái neveztük, Terike, eltávozott közülünk.
A mindig jókedvű, örökké mosolygós, mindenkivel barátságos Terike 1978-tól oszlopos tagja volt nevelőtestületünknek. Közösségünkben mindig aktívan tevékenykedő, igazi közösségi ember volt. Segítőkészségére tantestületen belül és városi szinten is lehetett számítani.
Tanítványait nagy szeretettel oktatta, nevelte, tanórákon és azon kívül is sokat tett értük. Osztályfőnökként és szaktanárként is közel állt a gyerekekhez. Közösségi programokat, kirándulásokat, táborokat, külföldi utakat is szervezett mind a tanulóinak, mind a kollégáinak. Hosszú évekig vezette a humán munkaközösséget, szakszervezeti bizalmi feladatokat is ellátott. Kimagasló szakértelemmel avatta be a főiskolai hallgatóit a magyar és történelem tantárgy tanításának rejtelmeibe. Határozott lendülettel szervezte a bázisiskolai szakmai napokat. A múzeumbarát szakkör keretén belül megismertette közössége tagjait Gödöllő nevezetességeinek történetével. Versenyeket, bemutató órákat szervezett és tartott is az iskola keretein belül és városi szinten is. Városi és megyei szinten állandó zsűritagja volt a Nyelvünkben élünk és a Simonyi Zsigmond helyesírási versenyeknek.
Őszintén tisztelték őt tanítványai, a szülők, a pedagógustársak. Megmagyarázhatatlan nyugalom, csendes derű vette körül. Igazságosság és minden ember felé egyaránt megnyilvánuló segítőkészség és szeretet jellemezte. Észrevételei, tanácsai mögött nagy szakmai tudás, pedagógiai tapasztalat és emberi bölcsesség húzódott – ezért volt hiteles minden megnyilvánulása.
Drága Terike! Arany János szavaival búcsúzunk:
Nem hal meg az, ki milliókra költi
Dús élete kincsét, ámbár napja múl,
Hanem lezárva ami benne földi,
Egy éltető eszmévé finomul,
Mely fennmarad és nőttön nő tiszta fénye,
Amint időben, térben távozik,
Melyhez tekint fel az utód erénye:
óhajt, remél, hisz és imádkozik.”