Határtalanul!
2024/2025-ös tanév
Iskolánk ebben a tanévben is pályázott és nyert a Határtalanul Tanulmányi Kirándulás hetedikeseknek pályázatán.
Pályázatunk címe: Délvidéki Végvártúrák
HAT-KP-1-2024/1-001519
A kirándulás megvalósulása: 2025. május 13-17. 30 fő 7. osztályos tanulóval.
A Gödöllői Petőfi Sándor Általános Iskola az idei tanévben is sikeresen pályázott a Bethlen Gábor Alapkezelő Zrt., mint támogató által meghirdetett Határtalanul! kirándulás hetedikeseknek szóló programjára. A tematikus kirándulás témája a Délvidéki végvártúrák – Horvátország, Szerbia.
A tanulmányi kiránduláson 30 tanuló vett részt 4 pedagógus kíséretével.
Az utazás célja az volt, hogy magyarlakta területeket ismerjenek meg a tanulóink és ezzel erősödjön az a tény, hogy a magyarság határai nem érnek véget Magyarország határainál.
Fontos számunkra a magyarságtudat és a hazaszeretet erősítése, nemzeti büszkeségünk megismerése. Az út során a sok szép, közös élményen keresztül nem csak tanulhattak diákjaink, hanem a közösségük is egybekovácsolódott.
A pályázat első állomásaként a programban részt vevő 30 fő tanuló és 4 fő pedagógus elutazott Várpalotára, ahol részt vettek egy történelmi tárlatvezetésen a Trianon Múzeumban. A gyerekek megismerhették teljes valóságában a magyar nemzet számára sorsdöntő éveket. A múzeumban bemutatott anyag a Kárpát-medence viszonylatában egyaránt felöleli a trianoni diktátum pontos történetét és következményeit, bemutatja az I. és a II. világháborút követő eseményeket, és a háború utáni, magyarokat sújtó kollektív, véres megtorlásokat.
A csoport május 13-án kezdte meg kirándulását és az első napot Szlavónia – Csaták és hősök földjén töltötték. A Dráván átkelve érkeztek meg Eszékre, ahol valamikor az a török fahíd állott, amelyet Zrínyi égetett fel. A városban 1849 februárjában szabadságharcunk legnagyobb magyar veszteséggel járó ütközete zajlott. Eszéken látogatást tettek a Horvátországi Magyar Oktatási és Művelődési Központba, ahol megismerkedtek a horvátországi magyarok oktatási és kulturális helyzetével. Vukovárra érve a délszláv háborúk egyik ikonikus városát ismerhették meg, ahol máig sok házon látni golyó és repesz nyomokat. Ellátogattak a sok szenvedést látott Ovcsarára, az emlékhelyre. Ezután az újlaki várhoz és templomhoz vezetett az útjuk. A vár romjairól, gyönyörű kilátás tárult eléjük a Dunára.
A második napon a déli harangszó nyomába eredtek és útjuk Nándorfehérvárra vezetett. A diadal történetének felidézése után főhajtással és koszorúzással tisztelegtek a várban található emlékkőnél. Szerémségbe érkezve lehetőségük volt hajóra szállni és a Duna vizéről megtekinteni Zalánkemén várának romjait, majd pedig a Tisza és a Duna egybefolyását a torkolatnál.
Útjuk során szebbnél szebb várakat láthattak, és a történelem megelevenedett számukra. Megcsodálhatták a Szendrői várat, azt a várat, amely Konstantinápoly mintájára épült, ahol Hunyadit fogva tartották és ahol Kinizsi Pál hősi halált halt. Látogatást tettek a Zsigmond királyunk által is ostromolt várba Galambócon, amelyet nemrégiben újítottak fel és tettek teljes egészében látogathatóvá.
A kostolaci római településre és archeológiai parkba is ellátogattak, amely szerepel az UNESCO világörökségi listáján is. Itt egy császári sírhely mellett megtekintettek földalatti római kriptákat. A korabeli fürdőt, az arénát, illetve egy villa történelmi hűséggel felépített rekonstrukcióját is. Utolsó nap Péterváradra utazott a csoport, ahol a magyar történelmet írták és ahol Hunyadi Mátyás által kiépíttetett második végvári vonal központja volt. Végül, de nem utolsó sorban ellátogattak Újvidékre, Szerbia második legnagyobb városába.
Fáradtan, de annál több maradandó élménnyel tértek haza tanulóink és kísérő pedagógusaik Gödöllőre.
A pályázat befejező fontos állomásként a csoport az utazást követően, még egy különleges és rendhagyó irodalomórán is részt vett a budapesti Magyarság Háza Galériában.
A pályázat és a kirándulás koordinátor pedagógusa Wirnhardt-Dóbiás Judit.
Délvidéki végvártúra
Gödöllői Petőfi Sándor Általános Iskola
2025.05.13 – 2025.05.16.
Tanáraink ebben az évben is megszervezték kemény munkával ezt a kirándulást, amit innen is nagyon köszönünk, kifejezetten Judit néninek.
Az indulás előtt nem csak a csomagolás várt ránk, hiszen történelmileg is valahogy rá kellett készülnünk erre a 4 napra. A felkészítésben Lilla néni és Ádám bácsi is segítségünkre volt, akikkel újra átvettük Trianont számos ppt és videó segítségével. Az utazás előtt néhány nappal ellátogattunk a Várpalotán található Trianon Múzeumba, ahová Judit nénivel, Mariann nénivel, rajzos és énekes Gabi nénivel mentünk. Itt több csoportra osztva egy-egy tárlatvezető körbevezetett minket a múzeumban, közben részletesebben bemutatva ez időszak körülményeit. A programot megelőzte még pár megbeszélés is, amelyek egyikén csapatokra osztottak minket és mindenki kihúzta a sok feladat közül a sajátját, amit a kiránduláson vagy utána kellett elvégeznünk.
Kedd reggel 7 órakor indult el a buszunk az iskola elől, de előtte még csatlakozott hozzánk egy kedves idegenvezető is, Bogi néni.
Egy viszonylag hosszú út után megérkeztünk Eszékre, ahol ellátogattunk egy helyi iskolába és egy ott tanító tanár bemutatta nekünk a horvátországi oktatást. A főtéren fagyizni is volt lehetőségünk, ezután megnéztük az eszéki várat.
Következő állomásunk Vukovár volt, ott ellátogattunk a vukovári víztoronyhoz és egy emlékparkba, ahol háborús eszközöket láthattunk, ráadásul fel is mászhattunk rájuk, ami a fiúknak különösen tetszett.
Következő megállónk az Újlaki vár volt, ezt a horvát-szerb határ átlépése követte Palánknál.
A nap zárásaként elfoglaltuk az első szálláshelyünket Palánkán, a Hotel Fontanában. Miután megkaptuk a szobabeosztásokat, el is foglalhattuk őket és be is rendezkedtünk a szép, tágas szobáinkba. A vacsora után egy kis szabadidőt is kaptunk, de ez hamar eltelt, majd el is jött a takarodó ideje.
A másnapi korai ébresztő után megreggeliztünk, majd kezdetét is vette a második napunk. Első utunk Zalánkeménre vezetett, ahol először megnéztük a vár romjait, majd lesétáltunk a folyóhoz. Itt egy kedves helyi bácsival sétahajókáztunk a Duna és a Tisza összefolyásánál. Innen gyönyörű kilátás tárult elénk.
A következő megállónk Zimony volt, ahol felsétáltunk a Milleniumi Hunyadi-toronyhoz, ahonnan szinte az egész várost beláthattuk.
Harmadik állomásunkként Nándorfehérvára utaztunk, ahol társult hozzánk egy helyi idegenvezető is, Nóra néni. Itt egy hosszú, de izgalmas és látnivalókkal teli séta vette kezdetét. Nagyon tetszett, hogy a vár egyszerre volt modern és történelmi. A várat bejárva megemlékeztünk a hősökről és egy koszorút is elhelyeztünk tiszteletükre. A séta vége felé közeledve egy fa alatt üldögélve mesélte el nekünk az idegenvezetőnk a nándorfehérvári csata történéseit.
A napot végül egy belgrádi plázában zártuk, ahol körbe nézhettünk és helyi finomságokat is kóstolgathattunk.
Egy ilyen hosszú és tartalmas nap után nagyon jó volt elfoglalni a szobáinkat Székelykevén, a Dani szállóban.
A harmadik napot a szálláson egy finom reggelivel kezdtük, majd indultunk is a nap első úticélja felé a galambóci várhoz. A vár lábától szintén csodálatos kilátás tárult elénk.
Később Koslatac felé vettük az irányt, ott volt szerencsénk megnézni egy feltárt, földalatti római települést. Ezt követően a Duna mentén fekvő szendrői várat is meglátogattuk.
Vacsora után a napunkat szintén a Dani szállóban zártuk.
A kirándulásunk utolsó napján, reggeli után elindultunk Péterváradra, ahol a híres péterváradi erődöt és óratornyot néztük meg. A kilátás, mint eddig mindenhonnan innen is lenyűgöző volt. Ezt követően Újvidék városába mentünk, ahol rövid városnézésre került sor. Sétáltunk a főtéren, megnéztük a Székesegyházat és néhány más nevezetességet is. Egy kis szabadidőt is kaptunk, amikor szuveníreket vásárolhattunk vagy kedvünk szerint akár egy cukrászdába is beülhettünk.
Ezt a hetet egy bevásárlóközpontban zártuk, itt vásárolhattunk helyi ropogtatnivalókat a szüleinknek, barátainknak. Innen indultunk hazafelé a délutáni órákban, kicsit fáradtan, de élményekkel teli.
Ez a kirándulás felejthetetlen élményt nyújtott számunkra, megannyi történelmi helyet fedezhettünk fel, sokáig emlékezni fogunk rá.
Köszönünk mindent a tanárainknak, a két idegenvezetőnknek és a buszsofőrünknek, akik eltöltötték velünk ezt a négy napot!
Réh Szofia 7.a osztályos tanuló
2023/2024-es tanév
Iskolánk ebben a tanévben is pályázott és nyert a Határtalanul tanulmányi kirándulás hetedikeseknek pályázatán.
Pályázatunk címe: A szabadság hőseinek útján, nagy elődök nyomában, a Szepesség kincseivel Szlovákiában
A kirándulás megvalósulása: 2024. május 14-17-ig, 50 fő 7. osztályos tanulóval.
A szabadság hőseinek útján, nagy elődök nyomában a Szepesség kincseivel
A Gödöllői Petőfi Sándor Általános Iskolában már hagyománnyá vált a Határtalanul, a Miniszterelnökség Nemzetpolitikai Államtitkárság programjának megvalósítása.
Az idei tanévben is sikeresen vett részt iskolánk Wirnhardt-Dóbiás Judit pedagógus vezetésével a Határtalanul tanulmányi kirándulás hetedik évfolyamának szóló pályázatán, melyet meg is valósítottak május 14-17-ig Szlovákiában.
„ A nemzet összetartozása csak akkor lehet szoros kötelék, ha élő emberi kapcsolatok hálózatává válik.”- hívta fel a figyelmet Potápi Árpád, nemzetpolitikáért felelős államtitkár.
A tanulmányi kiránduláson 50 tanuló vett részt 5 pedagógus kíséretével.
Az utazás célja az volt, hogy magyar lakta területeket ismerjenek meg a tanulóink és ezzel erősödjön az a tény, hogy a magyarság határai nem érnek véget Magyarország határainál.
Fontos számunkra a magyarságtudat és a hazaszeretet erősítése, nemzeti büszkeségük megismerése. Az út során a sok szép, közös élményen keresztül nem csak tanulhattak diákjaink, hanem a közösségük is egybekovácsolódott.
Meglátogatták Somoskő várát, tartalmas sétát tettek Rimaszombaton, ahol megnézték Petőfi Sándor, iskolánk névadójának szobrát is. Várgedén a helyi általános iskola növendékei és pedagógusai látták őket vendégül és tanulóink egy barátságos focimeccsen vehettek részt.
Gömorhorka után Rozsnyóra is ellátogattak, ami II. Rákóczi Ferenc kedvenc tartózkodási helye volt. Kirándultak a Szilicei-fennsíkon, és megtekintették a szilicei jégbarlangot is. Felfedezhették Gömör megye egyik eldugott szegletében található, jelenleg régészeti feltárás alatt álló gombaszögi pálos monostor 7 méter magas falát és környékét. Nagy élmény volt a diákok számára Beretke, ahol egy ismert helyi termelő Beretkei Edit tájház- és méhészmúzeumát látogatták meg. A csetneki evangélikus templomban megcsodálhatták a 14-15. századi freskókat. Sétáltak a botanikus kertre emlékeztető betléri kastélyparkban is.
Majd az estét egy hangulatos táncházzal zárták, ahol dernői néptáncosok fergeteges mulatságot szerveztek a petőfis csapatnak, íjászattal és kézműves foglalkozással kiegészítve.
Késmárkon megkoszorúzták az evangélikus templomban gróf Thököly Imrének szarkofágját, majd jártak Lőcsén is.
Eljutottak a Szlovák Paradicsom egyik legszebb helyére, a Tamásfalvi-kilátóhoz, a 146 méter magas sziklateraszról gyönyörű kilátás nyílt a Hernád-áttörésre, a Fehér-patak völgyére és a Magas-Tátrára.
Kassán felkeresték a rodostói házat, valamint az 500 éven át épített dómban megkoszorúzták a nagyságos fejedelem édesanyja, a munkácsi hős Zrínyi Ilona és gróf Bercsényi Miklós generális szarkofágját.
Tartalmas kirándulásuk utolsó állomása Borsi volt, ahol ellátogattak a Rákóczi család várkastélyába.
Az elmúlt évekhez hasonlóan, idén is gyönyörű helyeken jártak, felfedezhették a Szepesség csodálatos területeit. Fáradtan, de annál több maradandó élménnyel tértek haza tanulóink és kísérő pedagógusaik Gödöllőre.
Határtalanul kirándulás 2024. május 14-17.
A szabadság útján – A nagy elődök nyomában, a Szepesség kincseivel – Szlovákia
(tanulói beszámoló)
Az idei tanévben is megszervezték tanáraink a Határtalanul Tanulmányi kirándulást a számunkra. 50 gyerek és 5 felnőtt vett részt az kiránduláson. Úticélunk Szlovákia volt.
Az utazás előtt már voltak feladatok, például részt vettünk egy felkészítő történelem órán, ahol Ádám bácsi – a történelem tanárunk – mesélt felvidéki városokról, részletesen bemutatta történelmi és földrajzi szempontból is azokat a helyeket, ahol a kirándulás során jártunk. Csoportokba szerveződtünk, minden csapat egy érintett város volt és előzetes kutatómunkával kiselőadás formában fel kellett készülnünk az adott városból, amit az út során kellett a többiek számára elmesélni.
Kedd reggelén 7 óra előtt mindenki megérkezett és a csomagokat beraktuk a buszba. Ezután utunk kezdetét vette. Pár óra után meg is érkeztünk legelső úticélunkhoz, Somoskőhöz, ahol felsétáltunk az ott lévő várhoz az erdőn keresztül. A várromok tetejéről gyönyörű kilátás tárult elénk. Itt újabb feladatot kaptunk, fotókat kellett készíteni a megadott szempontok alapján. Még Somoskőn megnéztük azt a házikót, ahol Petőfi Sándor is megszállt egyszer. Ezek után meglátogattuk Várgedén a helyi általános iskolát és diákjait. Nagyon kedvesen fogadtak minket. Készültek műsorral is és a végén egy barátságos labdarugó mérkőzést is játszottak velünk. A városról és az iskoláról érdekességeket tudtunk meg egy ott dolgozó pedagógustól.
A következő állomásunk Rimaszombat volt, ahol megcsodáltuk Tompa Mihály, Petőfi Sándor és Blaha Lujza szobrát és egy templomba is bementünk. Majd utunk folytatódott a gömörhorkai tanösvényen, ami egy csodálatos hegyre vitt fel minket. Ezután megérkeztünk Berzétére, ahol a Lovasudvar Panzió volt a szállásunk. A szobákba már előre be voltunk osztva, ezért gyorsan be is tudtunk rendezkedni a kényelmes és tágas szobákba. Megvacsoráztunk és egy kis beszélgetés után mindenki visszavonult a saját szobájába.
Másnap, miután reggeliztünk, megkaptuk a napi elemózsiánkat. Első állomásunk Rozsnyó volt, ahol Andrássy Franciska szobrát, az őrtornyot, a városházát és a Szent Anna templomot látogattuk meg. A következő úticélunk a szilicei jégbarlang volt, ami elképesztő látványt nyújtott. Ezután a Gombaszögi kolostor romjait tekintettük meg. Beretkén a skanzen méhészet volt a következő megállónk, ahol nagyon kedvesen fogadtak minket és körbevezettek minket a telken. Ezek után a Csetneki evangélikus templomot csodáltuk meg. Utolsó megállónk a Betléri kastélypark volt, ahol körbenéztünk, sétáltunk és fagyiztunk egyet.
A harmadik nap ismét korán, reggeli után indultunk útnak. Első állomásunk Késmárk volt, ahol, az evangélikus templomban megkoszorúztuk II. Rákóczi Ferenc nevelőapjának, gróf Thököly Imrének a szarkofágját, majd meglátogattuk az UNESCO Világörökség részét képező cipszer fatemplomot is. A város nevezetességei után feltúráztunk a Szlovák Paradicsom egyik legszebb kilátópontjához, a Tamásfalvi-kilátóhoz. Erről a sziklateraszról gyönyörű kilátás nyílt a Hernád-áttörésre és még a Magas-Tátrát is lehetett látni. Nagyon elfáradtunk, de a hangulat remek volt, sokat nevettünk és ezért nagyon megérte a sok sok km. Az esti program is nagyon tartalmas volt. Vacsora után lehetett kézműveskedni, íjászkodni, valamint egy fergeteges táncházban is részt vehettünk. Dernői néptáncosok tanítottak nekünk különböző táncokat.
Az utolsó napon egy gyors reggeli és pakolás után az összekészített holmikat beraktuk a buszba. Egy kicsit hosszabb út után meg is érkeztünk Kassára, ahol megcsodáltuk a dómot és megkoszorúztuk II. Rákóczi Ferenc sírkövét. Kassai sétánk során megcsodáltuk a városközpont legjellegzetesebb épületeit. A kirándulás utolsó állomása Borsi volt, ahol a Rákóczi család várkastélyát járhattuk körbe. Mielőtt haza indultunk volna, még volt lehetőség vásárolni egy áruházban. Hazafelé sokat énekeltünk, beszélgettünk, még kihasználtuk az utolsó pillanatokat. Visszaérkezve Gödöllőre, már mindenkit várt a családja, elbúcsúztunk és élmenyekkel gazdagon, de nagyon fáradtan érkeztünk haza.
A kirándulás után még a csapat ellátogatott Budapestre a Magyarság Házába, ahol 3 kedves színész férfi, akik mind a régi Magyarország területéről származnak, előadták nekünk a Csongor és Tünde című történetet. Az előadás roppant érdekes, szórakoztató és kreatív volt.
Nagyon hálás vagyok, hogy eljöhettem erre azt útra és szeretném megköszönni Edit néninek, Szandi néninek, Anna néninek Judit néninek és Oszi bácsinak, hogy vigyáztak ránk és megszervezték ezt az élményekkel teli utat.
Gödöllő, 2024. május
A beszámolót megírta: Erdei Manna a Gödöllői Petőfi Sándor Általános Iskola tanulója.
2022/2023-as tanév
Határtalanul 2023 – Petőfi Sándor nyomában – erdélyi körutazás
HAT-KP-1-2022_1-000888
Idén a Határtalanul pályázat által iskolánk hetedikes diákjai elutazhattak Erdélybe, a régi Magyarország gyönyörű tájaira. Az idei programunk célja nemcsak az egykori hazánk meglátogatása volt, hanem Petőfi Sándor ott megtett útjainak nyomon követése is.
Az első napon reggel 7 órakor elindultunk utunkra buszunkkal.
Mielőtt az első úticélunkra, Nagykárolyra értünk volna, Csaba a honismereti vezetőnk bemutatkozott nekünk. A hosszú út után meg is érkeztünk és megtekintettük az ott található Károlyi-kastély kiállításait. Egy férfi mesélt nekünk a kastélyról és azokról az emberekről, akik egykor ott laktak. Nagykárolyon még megnéztük Kölcsey és Petőfi szobrait, valamint Csaba elmesélte, hogy Petőfi és Szendrey Júlia hogyan találkoztak ott. Nagykároly után Nagybánya városában sétáltunk, ahol megnéztük a Szent Márton templomot, a házat, ahol Petőfi a nászútján megfordult, és az ottani legrégebbi házat. A nap végén megérkeztünk Koltóra, ahol az első éjszakánkat töltöttük el egy szép családi panzióban. Vendéglátóink nagyon kedvesek voltak, finom vacsorával fogadtak minket. Ugyan kellőképpen elfáradtunk, de ennek ellenére még késő estig beszélgettünk, jókat nevettünk és ismerkedtünk egymással.
A második napon egy jó reggeli és egy kis pakolgatás után el is indultunk a Koltón lévő Teleki-kastélyba. Amíg odasétáltunk, Csaba mesélt a helyről és a helyi szokásokról. Amint odaértünk, egy ottani férfi bemutatta a kastélyban levő kiállítást és annak darabjait, ezután szabadon végig járhattuk a kastély szobáit, amelyekben különböző emberekről (Petőfiről, Jókairól és a Teleki családról) szóló szobákat és a csodás kilátást néztük meg tanárainkkal együtt. Azért is mentünk el abba a kastélyba, mivel Petőfi itt töltötte a mézesheteit, és itt írt 28 verset egy körtefa alatt, amiről Csaba mesélt. Mielőtt elindultunk volna Kolozsvárra, még megkoszorúztuk a Petőfit és Júliát ábrázoló szobrot a kastély kertjében. Amint megérkeztünk következő állomásunkhoz, Csaba elmondta, hogy az a ház, ami előtt megálltunk, az Petőfinek és nejének szállást adott pár hétre. Persze a híres, Mátyás királyról és tábornokokról készült szobrot sem hagytuk ki. A Mátyás király szobor mögött lévő hatalmas, gyönyörű templomba is betekintettünk, ahol sok érdekes és szép díszt és szobrot találtunk. A templom után még megnéztük a házat, ahol Szilágyi Erzsébet megszülte Mátyás királyt. Ezek után Marosvásárhelyre mentünk, ahol kívülről néztük meg a Kultúrpalotát, valamint ismét egy nagyon szép Petőfi szoborhoz sétáltunk el. Csaba mondott nekünk pár érdekes dolgot a helyről, és megtudhattuk, hogy Romániában ott él a legtöbb magyar (még Kolozsvárban levőknél is több). Késő délután érkeztünk meg Gernyeszegre, ahol ismét nagyon kedves emberek fogadtak, minket és a szállásunk elfoglalása után nagyon jó hangulatú este következett.
A harmadik napon először Szovátára mentünk, ahol a Medve-tavat sétáltuk körbe. Miközben megcsodáltuk a vizet és környezetét, megtudtuk, hogy ez egy heliotermikus tó, azaz felül pár centiméteren édes víz van, és az a réteg hidegebb is, mint az alja, ami 10-szer sósabb, mint a tengervíz és melegebb is.
Következő állomásunk Felsőboldogfalva volt, ahol meglátogattuk a Fülöp Áron Általános Iskola diákjait és tanárait. Nagyon sok kedves emberrel találkoztunk, és a fiúk még fociztak is az ottani diákokkal az udvarukon. Az iskola után megnéztük a bögözi refomátus templomot, ami a 13. században épült, és falán festmények mesélik el Szent László legendáját. Nagyon érdekes történeteket mondott el nekünk a templomban dolgozó hölgy. Ezután Korondon, a parajdi sófeldolgozó műhelyben vezettet minket körbe egy ott dolgozó férfi, és megmutatta, hogy hogyan vágják fel a sót, valamint mesélt róla, hogy hogyan dolgozzák fel és mi mindent készítenek belőle. Volt lehetőségünk vásárolni is az ott készített termékekből. Mielőtt a szálláshelyre indultunk volna, tanáraink elengedtek minket egy kis vásárlásra a nem messze lévő bazársorba, és mindenki vett pár vásárfiát magának, ajándékot a szüleinek. Ezek után Farkaslakára mentünk el. Miután meglátogattuk Tamási Áron sírját és Csaba elmesélte a történetét, megszálltunk egy farkaslakai hotelben. Ennek a napnak a végén vacsora után még sokáig beszélgettünk a nap eseményeiről.
A negyedik és egyben utolsó napon először Székelykeresztúron néztük meg az ott található kúriát, ahol Petőfi utoljára megszállt, és közben Csaba elmesélte az utolsó feljegyzésekből maradt adatokat, történeteket, hogy mit csinált ott még Petőfi. Fehéregyházán leróttuk tiszteletünket a Petőfi emlékműnél, ahol megemlékeztünk az 1849. július 31-i segesvári csatáról, amelyben nagy költőnk – eddigi ismereteink szerint – elesett. Az utolsó erdélyi állomásunk Segesvár volt, ahol Csaba mesélt a toronyóráról, megnéztük a városra néző kilátást és Petőfi szobrát. Még egy kis időt barangolhattunk Segesvár utcáin, és végül már indultunk is haza. A hazafelé vezető úton nagyon jól szórakoztunk, sőt nem csak hazafele, hanem az egész úton. Este 9 körül értünk haza. Összességében szuper kirándulás volt, és ami külön jó volt, hogy más osztályba járó diákokkal is megismerkedhettem, összebarátkozhattam.
Én ajánlom mindenkinek azt, hogyha még lesz ilyen, akkor menjenek el, mivel nemcsak jól szórakoztunk egymással, hanem sok-sok érdekes dolgot tudhattunk meg és láthattunk gyönyörű tájakat, sőt nagyon kedves emberekkel találkozhattunk. Egy nagy élmény és egyben lehetőség is volt ez az utazás. Nagyon örülök, hogy elmentem. Köszönöm a tanáraimnak, Margó néninek Gabi néninek, Lilla néninek és Bea néninek, akik vigyáztak ránk és Judit néninek, aki megszervezte az utazást a számunkra. Külön köszönöm még Tárnai Csabának, aki végigkísért minket utunkon, és sok érdekes dolgot mesélt nekünk.
Készítette: Erdei Manna 7. b osztályos tanuló
Gödöllő, 2023. május
Határtalanul Program
Iskolánk ebben a tanévben is pályázott és nyert a Határtalanul! program – tanulmányi kirándulás hetedikeseknek pályázatán.
Pályázatunk címe: Petőfi Sándor nyomában – Észak-Erdélyben
A kirándulást 2023 májusában tervezzük megvalósítani 50 fő 7. osztályos tanulóval.
Barangolás a Szepesség és a Tátra csodálatos helyszínein
HAT-20-01-0324
Elsősorban beszéljünk a Határtalanul program lényegéről és értelméről! Megismerhetjük a régi Magyarország magyarlakta területeit és rácsodálkozhatunk annak tájaira, nevezetességeket nézhetünk és tanulhatunk (jelen esetben) a Felvidék történelméről, földrajzáról. Ez egy olyan rokonszenves idegenvezetővel, amilyen a miénk, gyerekjáték volt. Minden zegzugát ismerte és minden bugyuta kérdésünkre készségesen válaszolt. Utunk előtt hallgattunk előadást is, amivel ráhangolódhattunk a kirándulásra.
Május 4-én reggel 7 órakor indultunk, nagyjából kétszer-háromszor álltunk meg, míg Kassára értünk. Ott sétálgattuk a 2 kilométeres sétálóutcán, és körülvezettek a város látványosságain; jártunk a magyar gótika kiváló alkotásában, a kassai dómban, azaz Szent Erzsébet székesegyházban (1906-ban itt helyezték örök nyugalomra II. Rákóczi Ferencet és családtagjait, bajtársait), aztán kívülről szemügyre vettük Rákóczi főhadiszállását, majd a Szent Mihály kápolnát és a színházat. A tartalmas városnézés után kaptunk időt vásárolgatni és eltölteni barátainkkal egy kis szabadidőt, jól ránk is szakadt az eső.
Ezután elérkeztünk a nap végállomására, Szepesváraljára. Mielőtt elfoglaltuk volna szállásunkat, lerohantuk a várostól 200 méteres mészkősziklán csúcsosodó Szepes várat, mely hatalmas alapterületű, 4 hektáros kiterjedésével Közép-Európa egyik legnagyobb rezidenciája. A nap utolsó állomása a Zsigra település melletti birtokon ácsorgó pompás romantikus kastély, melyet a Csáky família építtetett, az ún. Hotkóci-kastély franciakertje volt, ez jelenleg múzeumként is működik. Nagyjából 19 órára értünk a panziónkhoz, ahol megvacsoráztunk és gyönyörködtünk a hátsókertből tökéletesen látszódó kivilágított szepesi várban.
A második napunk volt a legmozgalmasabb. Utunk először Lőcsére vezetett, pontosabban a Szent Jakab templomba, mely az egykori Magyarország egyik legszebb temploma, közel 100 évig épült. Főoltára Lőcsei Pál mester alkotása 1502-ből. A reneszánsz városháza ma a Szepesi Múzeumnak ad helyet.
A kulturális program után belemélyültünk a Magas-Tátra tavaiba (persze nem szó szerint). Elsősorban a Csorba-tavat látogattuk meg, amely nyáron is fontos turisztikai központ, sokan látogatnak ide és nézik meg a csillogó vízű tengerszemet, ezt tettük mi is, amellett, hogy kacsákat etettünk és békák lelki nyugalmát zaklattuk fel. Nem csak a békák nyugalma lett felkavarva. Amikor Oszi bácsi beijesztett azzal minket, hogy bizony mi most 10 kilométert fogunk a Poprádi-tóhoz sétálni, majd 10-et vissza, mi is egy kicsit megrémültünk. Pár kilométerrel és beázott cipővel később elárulta, hogy csak ugratott minket, és összesen 10 km az út, nem pedig csak oda. Kicsit megnyugodtunk. 1495 m magasságban állt egy kis fogadó, ahol jól tele is ettük magunkat.
A szállásra visszaérve még úgy érezte egypár diáktársunk, hogy közel 20 km séta után van energiája megmozdulni az ágyból és végigkopogni este az összes ajtón.
A harmadik napi kirándulás egy fokkal kellemesebb volt, Csütörtökhelyre mentünk. A település szélén, egy kis dombon áll a Szent Lászlóról, a lovagkirályról elnevezett plébániatemplom, ezt szemléltük meg, majd a Tátrai Nemzeti Park Múzeumot is, ahol a környék élővilágáról, történelméről, földrajzi viszonyairól és néprajzáról vizsgálhattunk végig egy gyűjteményt. A napi endorfinadagunkkal (azaz kávéval) indultunk neki a Hernád-áttörésnek, némelyünk táska nélkül. Itt egy viszonylag rövidebb séta után feljutottunk a Tamásfalvi-kilátóhoz, ahol lélegzetelállító panoráma nyílik a Szlovák Paradicsom sűrű fenyveseire és a mélyben kanyargó völgyekre. A tanárok a múltnapi incidensből tanulva inkább jobban lefárasztottak, hogy nehogy visszaérjünk akár egy perccel is 19 óra előtt, így a tábor végső teljes napját egy hosszabb túrázással zártuk le. A végén lepihentünk és megvártuk a buszunkat egy büfénél. A panzióba visszatérve eszméltünk csak rá, hogy milyen gyorsan eltelt ez a 3 nap. Szomorúan, fáradtan, de mégis kellemesen aludtunk el utolsó Szlovákiában töltött napunk előtt.
Záró utunk Tátralomnicra vitt, itt megnéztük a várost, majd Késmárkra mentünk. A település szorosan kötődik a Thököly famíliához, ők építették ki pompázatos reneszánsz főúri várrá a város közepét uraló erődítményt. Egyike a Felvidék azon 18 városának, melyek központja városi műemlék rezervátumot képez. A Thökölyek egy évszázados birtoklása alatt a késmárki vár Magyarország legfényesebb főúri rezidenciái közé tartozott.
A hazafelé úton minden csendesebb volt már, új emlékekkel és sok-sok információval tértünk haza.
Köszönjük a szervezést tanárainknak: Wirnhardt-Dóbiás Juditnak, Wirnhardt Oszkárnak, Vörös Beatrixnak, Csaplár Lillának és Molnár Lászlónak.
 |
 |
Dunakeszi Tankerületi Központ
Cím: 2120 Dunakeszi, Állomás sétány 4.
Központi telefon: +36 (27) 795-206
E-mail: dunakeszi@kk.gov.hu
Honlap: https://kk.gov.hu/dunakeszi
Adatvédelmi tisztségviselő: adatvedelem.dunakeszi@kk.gov.hu
Integritás tanácsadó: https://kk.gov.hu/tajekoztato-anyagok45
Közérdekű adatok: https://kk.gov.hu/kozerdeku-adatok-dk