Táborok
Határtalanul 2023 – Petőfi Sándor nyomában – erdélyi körutazás
HAT-KP-1-2022_1-000888
Idén a Határtalanul pályázat által iskolánk hetedikes diákjai elutazhattak Erdélybe, a régi Magyarország gyönyörű tájaira. Az idei programunk célja nemcsak az egykori hazánk meglátogatása volt, hanem Petőfi Sándor ott megtett útjainak nyomon követése is.
Az első napon reggel 7 órakor elindultunk utunkra buszunkkal.
Mielőtt az első úticélunkra, Nagykárolyra értünk volna, Csaba a honismereti vezetőnk bemutatkozott nekünk. A hosszú út után meg is érkeztünk és megtekintettük az ott található Károlyi-kastély kiállításait. Egy férfi mesélt nekünk a kastélyról és azokról az emberekről, akik egykor ott laktak. Nagykárolyon még megnéztük Kölcsey és Petőfi szobrait, valamint Csaba elmesélte, hogy Petőfi és Szendrey Júlia hogyan találkoztak ott. Nagykároly után Nagybánya városában sétáltunk, ahol megnéztük a Szent Márton templomot, a házat, ahol Petőfi a nászútján megfordult, és az ottani legrégebbi házat. A nap végén megérkeztünk Koltóra, ahol az első éjszakánkat töltöttük el egy szép családi panzióban. Vendéglátóink nagyon kedvesek voltak, finom vacsorával fogadtak minket. Ugyan kellőképpen elfáradtunk, de ennek ellenére még késő estig beszélgettünk, jókat nevettünk és ismerkedtünk egymással.
A második napon egy jó reggeli és egy kis pakolgatás után el is indultunk a Koltón lévő Teleki-kastélyba. Amíg odasétáltunk, Csaba mesélt a helyről és a helyi szokásokról. Amint odaértünk, egy ottani férfi bemutatta a kastélyban levő kiállítást és annak darabjait, ezután szabadon végig járhattuk a kastély szobáit, amelyekben különböző emberekről (Petőfiről, Jókairól és a Teleki családról) szóló szobákat és a csodás kilátást néztük meg tanárainkkal együtt. Azért is mentünk el abba a kastélyba, mivel Petőfi itt töltötte a mézesheteit, és itt írt 28 verset egy körtefa alatt, amiről Csaba mesélt. Mielőtt elindultunk volna Kolozsvárra, még megkoszorúztuk a Petőfit és Júliát ábrázoló szobrot a kastély kertjében. Amint megérkeztünk következő állomásunkhoz, Csaba elmondta, hogy az a ház, ami előtt megálltunk, az Petőfinek és nejének szállást adott pár hétre. Persze a híres, Mátyás királyról és tábornokokról készült szobrot sem hagytuk ki. A Mátyás király szobor mögött lévő hatalmas, gyönyörű templomba is betekintettünk, ahol sok érdekes és szép díszt és szobrot találtunk. A templom után még megnéztük a házat, ahol Szilágyi Erzsébet megszülte Mátyás királyt. Ezek után Marosvásárhelyre mentünk, ahol kívülről néztük meg a Kultúrpalotát, valamint ismét egy nagyon szép Petőfi szoborhoz sétáltunk el. Csaba mondott nekünk pár érdekes dolgot a helyről, és megtudhattuk, hogy Romániában ott él a legtöbb magyar (még Kolozsvárban levőknél is több). Késő délután érkeztünk meg Gernyeszegre, ahol ismét nagyon kedves emberek fogadtak, minket és a szállásunk elfoglalása után nagyon jó hangulatú este következett.
A harmadik napon először Szovátára mentünk, ahol a Medve-tavat sétáltuk körbe. Miközben megcsodáltuk a vizet és környezetét, megtudtuk, hogy ez egy heliotermikus tó, azaz felül pár centiméteren édes víz van, és az a réteg hidegebb is, mint az alja, ami 10-szer sósabb, mint a tengervíz és melegebb is.
Következő állomásunk Felsőboldogfalva volt, ahol meglátogattuk a Fülöp Áron Általános Iskola diákjait és tanárait. Nagyon sok kedves emberrel találkoztunk, és a fiúk még fociztak is az ottani diákokkal az udvarukon. Az iskola után megnéztük a bögözi refomátus templomot, ami a 13. században épült, és falán festmények mesélik el Szent László legendáját. Nagyon érdekes történeteket mondott el nekünk a templomban dolgozó hölgy. Ezután Korondon, a parajdi sófeldolgozó műhelyben vezettet minket körbe egy ott dolgozó férfi, és megmutatta, hogy hogyan vágják fel a sót, valamint mesélt róla, hogy hogyan dolgozzák fel és mi mindent készítenek belőle. Volt lehetőségünk vásárolni is az ott készített termékekből. Mielőtt a szálláshelyre indultunk volna, tanáraink elengedtek minket egy kis vásárlásra a nem messze lévő bazársorba, és mindenki vett pár vásárfiát magának, ajándékot a szüleinek. Ezek után Farkaslakára mentünk el. Miután meglátogattuk Tamási Áron sírját és Csaba elmesélte a történetét, megszálltunk egy farkaslakai hotelben. Ennek a napnak a végén vacsora után még sokáig beszélgettünk a nap eseményeiről.
A negyedik és egyben utolsó napon először Székelykeresztúron néztük meg az ott található kúriát, ahol Petőfi utoljára megszállt, és közben Csaba elmesélte az utolsó feljegyzésekből maradt adatokat, történeteket, hogy mit csinált ott még Petőfi. Fehéregyházán leróttuk tiszteletünket a Petőfi emlékműnél, ahol megemlékeztünk az 1849. július 31-i segesvári csatáról, amelyben nagy költőnk – eddigi ismereteink szerint – elesett. Az utolsó erdélyi állomásunk Segesvár volt, ahol Csaba mesélt a toronyóráról, megnéztük a városra néző kilátást és Petőfi szobrát. Még egy kis időt barangolhattunk Segesvár utcáin, és végül már indultunk is haza. A hazafelé vezető úton nagyon jól szórakoztunk, sőt nem csak hazafele, hanem az egész úton. Este 9 körül értünk haza. Összességében szuper kirándulás volt, és ami külön jó volt, hogy más osztályba járó diákokkal is megismerkedhettem, összebarátkozhattam.
Én ajánlom mindenkinek azt, hogyha még lesz ilyen, akkor menjenek el, mivel nemcsak jól szórakoztunk egymással, hanem sok-sok érdekes dolgot tudhattunk meg és láthattunk gyönyörű tájakat, sőt nagyon kedves emberekkel találkozhattunk. Egy nagy élmény és egyben lehetőség is volt ez az utazás. Nagyon örülök, hogy elmentem. Köszönöm a tanáraimnak, Margó néninek Gabi néninek, Lilla néninek és Bea néninek, akik vigyáztak ránk és Judit néninek, aki megszervezte az utazást a számunkra. Külön köszönöm még Tárnai Csabának, aki végigkísért minket utunkon, és sok érdekes dolgot mesélt nekünk.
Készítette: Erdei Manna 7. b osztályos tanuló
Gödöllő, 2023. május
Határtalanul Program
Iskolánk ebben a tanévben is pályázott és nyert a Határtalanul! program – tanulmányi kirándulás hetedikeseknek pályázatán.
Pályázatunk címe: Petőfi Sándor nyomában – Észak-Erdélyben
A kirándulást 2023 májusában tervezzük megvalósítani 50 fő 7. osztályos tanulóval.
Barangolás a Szepesség és a Tátra csodálatos helyszínein
HAT-20-01-0324
Elsősorban beszéljünk a Határtalanul program lényegéről és értelméről! Megismerhetjük a régi Magyarország magyarlakta területeit és rácsodálkozhatunk annak tájaira, nevezetességeket nézhetünk és tanulhatunk (jelen esetben) a Felvidék történelméről, földrajzáról. Ez egy olyan rokonszenves idegenvezetővel, amilyen a miénk, gyerekjáték volt. Minden zegzugát ismerte és minden bugyuta kérdésünkre készségesen válaszolt. Utunk előtt hallgattunk előadást is, amivel ráhangolódhattunk a kirándulásra.
Május 4-én reggel 7 órakor indultunk, nagyjából kétszer-háromszor álltunk meg, míg Kassára értünk. Ott sétálgattuk a 2 kilométeres sétálóutcán, és körülvezettek a város látványosságain; jártunk a magyar gótika kiváló alkotásában, a kassai dómban, azaz Szent Erzsébet székesegyházban (1906-ban itt helyezték örök nyugalomra II. Rákóczi Ferencet és családtagjait, bajtársait), aztán kívülről szemügyre vettük Rákóczi főhadiszállását, majd a Szent Mihály kápolnát és a színházat. A tartalmas városnézés után kaptunk időt vásárolgatni és eltölteni barátainkkal egy kis szabadidőt, jól ránk is szakadt az eső.
Ezután elérkeztünk a nap végállomására, Szepesváraljára. Mielőtt elfoglaltuk volna szállásunkat, lerohantuk a várostól 200 méteres mészkősziklán csúcsosodó Szepes várat, mely hatalmas alapterületű, 4 hektáros kiterjedésével Közép-Európa egyik legnagyobb rezidenciája. A nap utolsó állomása a Zsigra település melletti birtokon ácsorgó pompás romantikus kastély, melyet a Csáky família építtetett, az ún. Hotkóci-kastély franciakertje volt, ez jelenleg múzeumként is működik. Nagyjából 19 órára értünk a panziónkhoz, ahol megvacsoráztunk és gyönyörködtünk a hátsókertből tökéletesen látszódó kivilágított szepesi várban.
A második napunk volt a legmozgalmasabb. Utunk először Lőcsére vezetett, pontosabban a Szent Jakab templomba, mely az egykori Magyarország egyik legszebb temploma, közel 100 évig épült. Főoltára Lőcsei Pál mester alkotása 1502-ből. A reneszánsz városháza ma a Szepesi Múzeumnak ad helyet.
A kulturális program után belemélyültünk a Magas-Tátra tavaiba (persze nem szó szerint). Elsősorban a Csorba-tavat látogattuk meg, amely nyáron is fontos turisztikai központ, sokan látogatnak ide és nézik meg a csillogó vízű tengerszemet, ezt tettük mi is, amellett, hogy kacsákat etettünk és békák lelki nyugalmát zaklattuk fel. Nem csak a békák nyugalma lett felkavarva. Amikor Oszi bácsi beijesztett azzal minket, hogy bizony mi most 10 kilométert fogunk a Poprádi-tóhoz sétálni, majd 10-et vissza, mi is egy kicsit megrémültünk. Pár kilométerrel és beázott cipővel később elárulta, hogy csak ugratott minket, és összesen 10 km az út, nem pedig csak oda. Kicsit megnyugodtunk. 1495 m magasságban állt egy kis fogadó, ahol jól tele is ettük magunkat.
A szállásra visszaérve még úgy érezte egypár diáktársunk, hogy közel 20 km séta után van energiája megmozdulni az ágyból és végigkopogni este az összes ajtón.
A harmadik napi kirándulás egy fokkal kellemesebb volt, Csütörtökhelyre mentünk. A település szélén, egy kis dombon áll a Szent Lászlóról, a lovagkirályról elnevezett plébániatemplom, ezt szemléltük meg, majd a Tátrai Nemzeti Park Múzeumot is, ahol a környék élővilágáról, történelméről, földrajzi viszonyairól és néprajzáról vizsgálhattunk végig egy gyűjteményt. A napi endorfinadagunkkal (azaz kávéval) indultunk neki a Hernád-áttörésnek, némelyünk táska nélkül. Itt egy viszonylag rövidebb séta után feljutottunk a Tamásfalvi-kilátóhoz, ahol lélegzetelállító panoráma nyílik a Szlovák Paradicsom sűrű fenyveseire és a mélyben kanyargó völgyekre. A tanárok a múltnapi incidensből tanulva inkább jobban lefárasztottak, hogy nehogy visszaérjünk akár egy perccel is 19 óra előtt, így a tábor végső teljes napját egy hosszabb túrázással zártuk le. A végén lepihentünk és megvártuk a buszunkat egy büfénél. A panzióba visszatérve eszméltünk csak rá, hogy milyen gyorsan eltelt ez a 3 nap. Szomorúan, fáradtan, de mégis kellemesen aludtunk el utolsó Szlovákiában töltött napunk előtt.
Záró utunk Tátralomnicra vitt, itt megnéztük a várost, majd Késmárkra mentünk. A település szorosan kötődik a Thököly famíliához, ők építették ki pompázatos reneszánsz főúri várrá a város közepét uraló erődítményt. Egyike a Felvidék azon 18 városának, melyek központja városi műemlék rezervátumot képez. A Thökölyek egy évszázados birtoklása alatt a késmárki vár Magyarország legfényesebb főúri rezidenciái közé tartozott.
A hazafelé úton minden csendesebb volt már, új emlékekkel és sok-sok információval tértünk haza.
Köszönjük a szervezést tanárainknak: Wirnhardt-Dóbiás Juditnak, Wirnhardt Oszkárnak, Vörös Beatrixnak, Csaplár Lillának és Molnár Lászlónak.
 |
 |
Dunakeszi Tankerületi Központ
Cím: 2120 Dunakeszi, Állomás sétány 4.
Központi telefon: +36 (27) 795-206
E-mail: dunakeszi@kk.gov.hu
Honlap: https://kk.gov.hu/dunakeszi
Adatvédelmi tisztségviselő: adatvedelem.dunakeszi@kk.gov.hu
Integritás tanácsadó: https://kk.gov.hu/tajekoztato-anyagok45
Közérdekű adatok: https://kk.gov.hu/kozerdeku-adatok-dk