Táborok

Határtalanul Program

Barangolás a Szepesség és a Tátra csodálatos helyszínein
HAT-20-01-0324

Elsősorban beszéljünk a Határtalanul program lényegéről és értelméről! Megismerhetjük a régi Magyarország magyarlakta területeit és rácsodálkozhatunk annak tájaira, nevezetességeket nézhetünk és tanulhatunk (jelen esetben) a Felvidék történelméről, földrajzáról. Ez egy olyan rokonszenves idegenvezetővel, amilyen a miénk, gyerekjáték volt. Minden zegzugát ismerte és minden bugyuta kérdésünkre készségesen válaszolt. Utunk előtt hallgattunk előadást is, amivel ráhangolódhattunk a kirándulásra.

Május 4-én reggel 7 órakor indultunk, nagyjából kétszer-háromszor álltunk meg, míg Kassára értünk. Ott sétálgattuk a 2 kilométeres sétálóutcán, és körülvezettek a város látványosságain; jártunk a magyar gótika kiváló alkotásában, a kassai dómban, azaz Szent Erzsébet székesegyházban (1906-ban itt helyezték örök nyugalomra II. Rákóczi Ferencet és családtagjait, bajtársait), aztán kívülről szemügyre vettük Rákóczi főhadiszállását, majd a Szent Mihály kápolnát és a színházat. A tartalmas városnézés után kaptunk időt vásárolgatni és eltölteni barátainkkal egy kis szabadidőt, jól ránk is szakadt az eső.

Ezután elérkeztünk a nap végállomására, Szepesváraljára. Mielőtt elfoglaltuk volna szállásunkat, lerohantuk a várostól 200 méteres mészkősziklán csúcsosodó Szepes várat, mely hatalmas alapterületű, 4 hektáros kiterjedésével Közép-Európa egyik legnagyobb rezidenciája. A nap utolsó állomása a Zsigra település melletti birtokon ácsorgó pompás romantikus kastély, melyet a Csáky família építtetett, az ún. Hotkóci-kastély franciakertje volt, ez jelenleg múzeumként is működik. Nagyjából 19 órára értünk a panziónkhoz, ahol megvacsoráztunk és gyönyörködtünk a hátsókertből tökéletesen látszódó kivilágított szepesi várban.

A második napunk volt a legmozgalmasabb. Utunk először Lőcsére vezetett, pontosabban a Szent Jakab templomba, mely az egykori Magyarország egyik legszebb temploma, közel 100 évig épült. Főoltára Lőcsei Pál mester alkotása 1502-ből. A reneszánsz városháza ma a Szepesi Múzeumnak ad helyet.

A kulturális program után belemélyültünk a Magas-Tátra tavaiba (persze nem szó szerint). Elsősorban a Csorba-tavat látogattuk meg, amely nyáron is fontos turisztikai központ, sokan látogatnak ide és nézik meg a csillogó vízű tengerszemet, ezt tettük mi is, amellett, hogy kacsákat etettünk és békák lelki nyugalmát zaklattuk fel. Nem csak a békák nyugalma lett felkavarva. Amikor Oszi bácsi beijesztett azzal minket, hogy bizony mi most 10 kilométert fogunk a Poprádi-tóhoz sétálni, majd 10-et vissza, mi is egy kicsit megrémültünk. Pár kilométerrel és beázott cipővel később elárulta, hogy csak ugratott minket, és összesen 10 km az út, nem pedig csak oda. Kicsit megnyugodtunk. 1495 m magasságban állt egy kis fogadó, ahol jól tele is ettük magunkat.

A szállásra visszaérve még úgy érezte egypár diáktársunk, hogy közel 20 km séta után van energiája megmozdulni az ágyból és végigkopogni este az összes ajtón.

A harmadik napi kirándulás egy fokkal kellemesebb volt, Csütörtökhelyre mentünk. A település szélén, egy kis dombon áll a Szent Lászlóról, a lovagkirályról elnevezett plébániatemplom, ezt szemléltük meg, majd a Tátrai Nemzeti Park Múzeumot is, ahol a környék élővilágáról, történelméről, földrajzi viszonyairól és néprajzáról vizsgálhattunk végig egy gyűjteményt. A napi endorfinadagunkkal (azaz kávéval) indultunk neki a Hernád-áttörésnek, némelyünk táska nélkül. Itt egy viszonylag rövidebb séta után feljutottunk a Tamásfalvi-kilátóhoz, ahol lélegzetelállító panoráma nyílik a Szlovák Paradicsom sűrű fenyveseire és a mélyben kanyargó völgyekre. A tanárok a múltnapi incidensből tanulva inkább jobban lefárasztottak, hogy nehogy visszaérjünk akár egy perccel is 19 óra előtt, így a tábor végső teljes napját egy hosszabb túrázással zártuk le. A végén lepihentünk és megvártuk a buszunkat egy büfénél. A panzióba visszatérve eszméltünk csak rá, hogy milyen gyorsan eltelt ez a 3 nap. Szomorúan, fáradtan, de mégis kellemesen aludtunk el utolsó Szlovákiában töltött napunk előtt.

Záró utunk Tátralomnicra vitt, itt megnéztük a várost, majd Késmárkra mentünk. A település szorosan kötődik a Thököly famíliához, ők építették ki pompázatos reneszánsz főúri várrá a város közepét uraló erődítményt. Egyike a Felvidék azon 18 városának, melyek központja városi műemlék rezervátumot képez. A Thökölyek egy évszázados birtoklása alatt a késmárki vár Magyarország legfényesebb főúri rezidenciái közé tartozott.

A hazafelé úton minden csendesebb volt már, új emlékekkel és sok-sok információval tértünk haza.

Köszönjük a szervezést tanárainknak: Wirnhardt-Dóbiás Juditnak, Wirnhardt Oszkárnak, Vörös Beatrixnak, Csaplár Lillának és Molnár Lászlónak.

 

Elérhetőségek

OM azonosító: 037328
Cím: 2100 Gödöllő, Munkácsy Mihály utca 1.
Intézményvezető: Ginczli Lajosné
E-mail: igazgato@godollo-petofi.hu
Telefon: + 36 30 783 9215
Titkárság: + 36 30 783 9195

Támogatónk

Gödöllői Német Nemzetiségi Önkormányzat

Elnök: Kaiser Péter

Elérhetőség: peter.kaiser@gnno.hu

Csengetési rend

1. óra: 8.00 – 8.45
2. óra: 9.00 – 9.45
3. óra: 10.00 – 10.45
4. óra: 11.00 – 11.45
5. óra: 12.05 – 12.50
6. óra: 13.00 – 13.45
7. óra: 13.55 – 14.40


Dunakeszi Tankerületi Központ

Cím: 2120 Dunakeszi, Állomás sétány 4.

Központi telefon: +36 (27) 795-206

E-mail: dunakeszi@kk.gov.hu


Honlap: https://kk.gov.hu/dunakeszi
Adatvédelmi tisztségviselő: adatvedelem.dunakeszi@kk.gov.hu
Integritás tanácsadó: https://kk.gov.hu/tajekoztato-anyagok45
Közérdekű adatok: https://kk.gov.hu/kozerdeku-adatok-dk